Akárcsak Kato vagy Tomizawa, úgy a szintén MotoGP menő Norick Abe is egy szerencsétlen baleset következtében veszítette életét. A japán versenyző 2007-ben veszítette életét.
Abe az 1994-es suzukai nagydíjon, avagy az első és egyben utolsó alkalom, hogy Hondával állt rajthoz MotoGP futamon.
„Akkoriban (1994) nem volt szokatlan tőlem, hogy egy grand prix versenyt többször is megnézzem felvételről. Egyik nap hajnalban keltem, hogy megnézzem a Japán Grand Prix-t. Akkor azonnal magával ragadott – a Norick Abeként ismert – Norifumi Abe. Tizennyolc éves volt és egy Honda NSR500-assal versenyzett. Gyönyörű motorral ment: mindenhol tündöklő narancssárga szín, zöld körök és számok. A szponzor színei. Abénak hosszú egyenes haja volt, és akkor is látszott rajta, hogy nagyszerű fickó, ha csak egyhelyben állt. Mindenekelőtt úgy motorozott, mint egy őrült. Semmitől sem félt. Azt hiszem az élete leggyorsabb versenye. /…/ A versenyzési stílusa alapján úgy gondoltam, hogy Abe igazi őrült. Limiten vette a kanyarokat, és gyakran a térdével tartotta magát a nyeregben. Rendszerint füstölt a ruhája, és a leglehetetlenebb helyeken előzött. Olyan benyomást keltett, mintha az utolsó futamán vett volna részt. Pedig ez volt az első versenye. Három körrel a cél előtt a kormánya felmondta a szolgálatot, és elesett. A bukás már benne volt a levegőben. Olyan gyorsan, ment, hogy amikor elesett, a motorja a távolban landolt, és a pálya másik oldalán álló reklámtáblába ütközött. De Abe igazi hős volt a szememben. Abban az évben áprilistól júniusig minden nap felkeltem reggel hétkor, hogy megnézzem a suzukai verseny felvételét. Két teljes hónapon keresztül, minden reggel. Először megnéztem a versenyt, azután mentem az iskolába. Ekkor kezdtem el igazán rajongani a japán versenyzőkért, és ez a rajongás a mai napig tart.” – írta Rossi Aberól a „Mi lett volna, ha meg sem próbálom” c. önéletrajzi könyvében.
Abe a 2000-es suzukai nagydíjon - útban pályafutása utolsó győzelme felé
Minden bizonnyal a fentieket szem előtt tartva, nem lehet jobban leírni Abet sem emberkén sem pedig versenyzőként, hiszen Rossihoz hasonlóan mindenki tudta, hogy nem csak nagyszerű ember, de nagyszerű sportember is volt. Norick Abe 1975. szeptember 7-én született, majd 11 éves ült először motoron. Először minimotorral és korsszmotorral is versenyzett, de végül előbbi, vagyis a gyorsasági versenyzés mellett tette le a voksát. 1992-ben már a japán bajnokság 250-es géposztályában húzta gázt, ahol abban az esztendőben a második helyen végzett. A rákövetkezendő évben, vagyis 1993-ban már az ötszázasok között próbálkozott, szintén a Japán bajnokságban, ahol kapásból ő lett a legjobb, amivel egyébként történelmet is írt, hiszen a maga 17 éves korával minden idők legfiatalabb bajnoka lett. A nagyszerű teljesítményének köszönhetően 1994-ben szabadkártyásként indult a MotoGP 500-as géposztályának suzukai futamán, azonban ahogy feljebb Rossi is írta, a leintés előtt három körrel elesett, pedig a győzelemért harcolt. A bukás ellenére viszont az akkoriban igen fiatalnak számító Abe igencsak lenyűgözte a Roberts féle Yamaha csapatot, így még abban az évben további két indulási lehetőséget kapott, amelyek során kétszer is hatodikként ért célba. Ezek után egyáltalán nem volt kétséges, hogy az 1995-ös esztendőt már a MotoGP teljes értékű tagjaként kezdi majd meg.
2004 - az utolsó éve a MotoGP-ben
1995-ben megszerezte első dobogós helyét Rioban, majd az elkövetkezendő hat évben összesen háromszor tudott győzni és ezen kívül még tizenhatszor állhatott fel a pódiumra. A legsikeresebb szezonja egyértelműen az 1996-os év volt, amikor is ötödik lett az év végi összetettben. A japán versenyző előtt csak Mick Doohan, Alex Criville, Luca Cadalora és Alex Barros tudott végezni, arról már nem is beszélve, hogy akkor Abe lett a legjobb Yamahás. Norick Abe az utolsó versenyét 2000-ben a suzukai viadalon nyerte a D’Antin Yamaha színeiben, majd az elkövetkezendő években egy versenyképesnek nem igazán mondható motorral volt kénytelen felvenni a csatát a többiekkel, így azt kell mondani, hogy 2000-től tulajdonképpen már nem volt reális esélye arra, hogy világbajnok legyen. A négyütemű érában is rajhoz állt, méghozzá akkor is Yamahával, akárcsak az azt megelőző években. 2002-ben még mindig a D’Antin Yamahával próbálkozott, viszont a sikertelenségek miatt 2003-ban már csak a Yamaha tesztversenyzői szerepe jutott neki, illetve pár szabadkártyás futam. Utolsó teljes szezonját 2004-ban futotta a MotoGP-ben, az évi legjobb eredménye pedig egy hetedik pozíció volt.
2005-ben és 2006-ban a Superbike-ban egy Yamahán próbálkozott, komolyabb eredmények nélkül, ami miatt 2007-ben már meg kellett elégednie a Japán Superbike bajnoksággal, ahol ugyancsak egy Yamahával versenyzett. Norick Abe végül 2007. október 7-én, közúti balesetben veszítette életét. Az akkor 32 éves pilóta egy ötszázas Yamaha T-Max robogóval ment, amikor is egy nyerges vontató, egy szabálytalan „U” kanyart írt le. A kamion magával sodorta Abet, akit azonnal kórházba is szállítottak, viszont az életét megmenteni már nem tudták. Abe minden kétséget kizárón nagyszerű ember és egyben versenyző volt, mégis sajnálatos módon a MotoGP-ben nemigen tudott maradandót alkotni, leszámítva persze a győzelmeket és dobogós helyeket. Egyértelműen világbajnok típus volt, viszont annyiban volt szerencsétlen, hogy pályafutása során végig Yamahával versenyzett, amely márka akkoriban nem éppen a legversenyképesebb motorokat gyártotta, illetve olyan versenyzők kortársaként próbált bajnok lenni, mint Mick Doohan, Alex Criville vagy éppenséggel Valentino Rossi. Ha pedig már a márkahűségnél tartunk: Egyedül a legelső MotoGP futamán ment Hondával, az azt követő összes viadalán Yamahán ült, akárcsak a Superbike-ban. Kato és Tomizawa elvesztéséhez hasonlóan az ő halála is mélyen megrázta a MotoGP világát, amely igaz, hogy már lassan három éve megtörtént, viszont Abe jellegzetes vonásai és látványos motorozási stílusa még ma is él sokak emlékezetében. Mi ez alkalomból kívánunk Norifuminak boldog 35. születésnapot…
Abe debütálása az 1994-es suzukai viadalon (Az 56-os rajtszámú piros Hondás "tessenek" figyelni):
