Nyugodj békében Shoya!

(A képekért külön köszönet a helyszínen tartókodó kollégáinknak, a Formula magazin szerkesztőinek)

Shoya Tomizawa 1990. december 10-én született Japánban, Asahi városában. Három évesen (!), 1994-ben, kezdett motorozni pocket bike-kal, majd 2001-ben minimotorra váltott. GP géppel először középiskolás éveiben próbálkozott. 2006-ban a japán bajnokság 125-ös géposztályában második lett az összetettben, ráadásul megválasztották az év újoncának is. A rákövetkezendő évben már nem csak a nyolcadliteresek, hanem a negyedliteresek között is szerencsét próbált vagyis egyszerre két kategóriában állt rajhoz. 2007-ben a szintén a japán bajnokság harmadik lett a 125-ösök között, nyolcadik pedig a 250-es mezőnyben. 2008-ban már csak a 250-esekre koncentrált, aminek meg is lett az eredménye, hiszen második lett a negyedliteres japán bajnokságban. A 2009-es esztendőben viszont már a MotoGP 250-es kategóriájában állt rajthoz a Technomag-CIP versenyzőjeként, azonban igazán jó eredményeket nem tudott felmutatni, ami annak köszönhető, hogy egy Honda RS250-essel versenyzett (Köztudott, hogy a Honda már 2006 óta nem fejlesztette a 250-es motorját.) Tomizawa MotoGP-ben való szereplése egyébként tulajdonképpen már 2006-ban kezdetét vette, mivel akkor már indult szabadkártyásként a legkisebb géposztály motegi-i viadalán, akárcsak 2007-ben vagy éppen 2008-ban viszont ekkor már a 250-ben.

Ahogyan tehát az feljebb említettük 2009-ben érthető módon elmaradtak a jó eredmények, viszont idén, a mindenkinek újnak számító Moto2-es géposztályban már adottak voltak a lehetőségek a villantásra. A 19 éves versenyző már rögtön a szezonnyitó, katari viadalon, élni tudott a lehetőséggel, amely során mindenkit meglepve nyerte meg az éjszakai futamot és robbant be egyúttal a legjobbak közé. A szezon második versenyén, Jerezben, a második lett, aminek köszönhetően továbbra is ő vezette a bajnoki pontversenyt, viszont az azt követő futamokon nem igazán jött ki neki a lépés. Az edzéseken és a viadalokon is elég sokat esett, azonban ettől függetlenül nála mindig benne volt a pakliban egy jó helyezés, hiszen egyértelműen gyors tudott lenni. Az eredményei és a teljesítménye alapján minden bizonnyal fényes jövő várt volna rá, hiszen még csak 19 esztendős volt. Tomizawa versenyzőtársai, a következőket mondták a japán pilóta halálhírének hallatán:

Marco Melandri:
„Nem tudok mit mondani a mai versennyel kapcsolatban. Tragikus nap a mai.”

Marco Simoncelli
„Két tragédia egy hét alatt, ez túl sok. Múlt vasárnap egy mindössze 13 éves fiú, most pedig Tomizava, aki csak 19 volt. Sajnos ez a motorversenyzés egyik veszélyes tényezője, de amikor valami ilyen történik, az egyszerűen szörnyű, és sajnálom.”

Hector Barbera
„Megmondták, amint leszálltam a motorról, de nagyon nehéz elhinni az ilyet. A mai eredmény innentől fogva nem számít. Shoya egy nagyszerű motoros és egy nagyszerű ember volt, mindig mindent beleadott. Folyton mosolygott, jól kijöttem vele. Minden gondolatom a családjáé és barátaié”

Talmácsi Gábor
"A futam után kaptuk a sokkoló hírt, hogy a versenyen bukó Shoya Tomizawa nem élte túl a balesetet. Tegnap este még beszéltem vele... Nincsenek szavak arra, ami történt. Mélyen le vagyok sújtva és egyelőre képtelen vagyok felfogni a történteket. Őszinte részvétem. Nyugodjék békében."

Casey Stoner:
Mélységesen szomorú vagyok Shoya Tomizawa esete miatt, részvétemet szeretném kifejezni a családja, a barátai, illetve mindazok részére, akik vele dolgoztak. Olyan dolog ez, mely méltán nevezhető őszintén tragikusnak, egyszerűen a lélegzetem állt el attól, ami történt – akárcsak egy héttel ezelőtt.” – utalt Stoner Peter Linz egy héttel ezelőtti tragikus indianapolisi balesetére – „Öröm volt látni Shoyát motorozni, és már régóta vártam azt a pillanatot, hogy egy igazán nagy versenyző váljék belőle.”

Nicky Hayden
„Nagyon le vagyok sújtva, mivel két hétvége alatt két versenyzőt veszítettünk el. Gondolatban a családjával és a csapatával vagyok, de úgy vélem, ez az állapot a paddock minden lakójára vonatkozik. A nap végére mi itt mind olyanok vagyunk egymás számára, mit a testvérek. Egy igazán tehetséges srácot veszítettünk el, aki ráadásul nagy személyiség is volt. Szerettem a vezetési stílusát, az elkötelezettségét, és azt a mosolyt, ami mindig ott volt az arcán.”

Dani Pedrosa
„Nincsenek szavak arra, hogyan érzek – üresség van bennem. Annyira boldogan érkeztem be a parc fermébe a győzelem miatt, de egyből éreztem, hogy valami nincs rendjén, mert a csapattagok mind furcsán viselkedtek, komolyak voltak. Még rajtam volt a sisak, amikor elmondták, mi történt, nem tudtam hogyan reagálni. Nagy sokk volt ez, abszolút kontrasztba kerültem a korábbi érzéseimmel. Háromszor kérdeztem vissza, hogy igaz-e? Nem hittem el. Annyira szomorú, szörnyű dolog ez, az ilyennek sosem lenne szabad megtörténnie. Nagyon vicces srác volt, mindig vidám volt, folyton viccelődött, motorosként pedig hamar tiszteletet keltett mindenkiben, mert gyors volt és bátor. Azt hiszem, a világbajnokság egész mezőnye ugyanúgy érez, részvétem a családnak. Amikor megszületünk, választhatunk, mit akarunk kezdeni az életünkkel. Tomi azt választotta, hogy pilóta lesz, és nem is akármilyen. Szeretném azt hinni, hogy örült annak, hogy valóra vált az álma.”

Andrea Dovizioso
„A gondolataim Shoya Tomizawa körül forognak. A versenyünk után tudtam meg, mi történt, a hír úgy hatott rám, mint egy pofon. Két tragikus baleset két versenyen, ez annyira szörnyű, figyelmeztet minket arra, mennyire veszélyes a munkánk. A biztonságunkat szem előtt tartó tényezők szintjét olyan komoly mértékben megnövelték, hogy gyakran elfeledkezünk minderről. Apaként meg tudom érteni, hogy egy családban ennél nagyobb tragédia nem történhet. De sajnos nem tudtunk semmit tenni: két hasonló dinamikájú balesetről van szó, ahol a védőkorlátok még csak a közelben sem voltak. Az ilyen megeshet, ezért rizikós a mi munkánk.”

Randy De Puniet
„Nem akarok a versenyről beszélni. Ennél rosszabbul nem is végződhetett volna a hétvége. A gondolataim egyfolytában Shoya és a családja körül járnak.”

Alvaro Bautista
„Egy igen nehéz napon vagyunk túl, szóval alig találom a szavakat. Először is szeretném részvétemet kívánni Shoya családjának és barátainak, hiszen borzalmas, ami vele történt. Úgy vélem, hogy nem túlzás, ha azt mondom, hogy a mai minden versenyző számára egy megrázó nap. Biztos vagyok benne, hogy Shoya örökre velünk marad, ugyanakkor remélem, hogy egy sokkal jobb helyre került."

Loris Capirossi
"Szeretném együttérzésem kifejezni Shoya családjával szemben, ugyanis egyszerűen szörnyű az, ami vele történt."

A Pramac Ducati nyilatkozata
„Viszlát, Shoya!
A Pramac Racing Team csapata ezúton is ki szeretné fejezni legmélyebb együttérzését Shoya Tomizawa családja, csapata és barátai részére."

Aleix Espargaro
"Egy ilyen napon egész egyszerűen nincs mit mondani. A családunk egyik tagja távozott."

Mika Kallio:
"A mai egy nagyon szomorú nap, méghozzá mindenki számára.”

Interwetten Honda
„A teljes Interwetten MotoGP Team és Hiroshi Aoyama megrendítő veszteségként tekint Shoya Tomizawa távozására, aki a mai Misanoi Nagydíjon történt bukása során elszenvedett sérüléseivel már nem tudott megküzdeni.”

Ben Spies
„Szeretnék őszinte részvétet nyilvánítani Shoya hozzátartozóinak. Szörnyű dolog, ami vele történt, mivel a sportunk ismét egy nagyszerű emberrel és egyben versenyzővel lett szegényebb.”

Colin Edwards
„Azt kell, hogy mondjam, hogy a Moto2-es viadalon történtek fényében tulajdonképpen beszélni sem érdemes a versenyünkről. Ezúton is szeretném kifejezni mély együttérzésemet Shoya hozzátartozóival szemben.”

A hivatalos álláspont szerint Tomizawa súlyos fej, mellkasi és has sérülésülések következtében hunyt el 2010. szeptember 5-én, 14:20-kor a riccione-i kórházban. Akárcsak Daijiro Kato 2003-as suzukai halálos balesetével kapcsolatban, úgy ezúttal is felmerült a kérdés, hogy vajon miért nem állították meg a futamot. Nos, a versenyigazgató, Paul Butler, a következőket válaszolta ez ügyben: „Az én dolgom, hogy eldöntsem, hogy mikor lengessenek piros zászlót, amire ezúttal nem volt szükség. Az orvosi intézkedés nagyon gyors volt, Shoyat egyből levitték a pályáról és biztonságba helyezték, illetve a pályamunkások rögvest megtisztították a törmelékektől az aszfaltot, szóval nem volt okunk rá, hogy félbeszakítsuk a versenyt.” Minderre csak annyit lehet mondani, hogy az egyik orvos annyira igyekezett a kavicságyban Tomizawával a hordágyon, hogy a fej felöli résznél elejtették a japán versenyzőt. A 19 éves motorost egyébként többször is megpróbálták újraéleszteni és az orvosok állítólag másfél óráig küzdöttek az életéért, de sajnos megmenteni nem tudták.

Tomizawa halála egyértelműen mindenkit lesújtott, hiszen senki sem gondolta volna, hogy a mai világban, amikor a profi motorversenyzésben az elsődleges szempont a biztonság, megtörténhet még az ilyesmi. Az igazság viszont az, hogy nem a misanoi aszfaltcsík nem felelt meg a biztonsági előírásoknak, hanem egyszerűn például a bőrruha gyártók nincsenek rá felkészülve, hogy a versenyzőt, aki bukok, egy több, mint száz km/h-val száguldó motoros telibe kapja. Sajnos azt kell mondani, hogy az ilyesmi bármikor, bárkivel előfordulhat, hiszen ha a versenyzők bolyban, egymás mögött motoroznak és Tomizawához hasonlóan az elöl haladó bukik, akkor nem sok esély van rá, hogy a következő 2-3 pilóta ki tudja őt kerülni. Bízzunk benne, hogy ilyesmire soha többet nem fog sor kerülni, hiszen már ennek sem szabadott volna megtörténni.

A MotoGPhírek.hu szerkesztősége a következő idézettel búcsúzik Shoya Tomizawától és fejezi ki mély együttérzését a japán versenyző hozzátartozóival és barátaival szemben:

Elbúcsúzunk! Úgy fáj a távolság!
Könny csordul, s szem szór száz szikrát.
Arcunk halovány, egy elmosódott kép,
az egykor víg mosoly, már nem is oly szép.

Egy csillag földre hull, s fáj a szív nagyon,
könnybe lábad a szem, úgy sír a fájdalom.
A búcsú még fáj, őrli a szív, mint a malom,
- de mégsem marad más -
csak egy ártatlan, csillagok alatt nyugvó sírhalom.